A fotózás mindig is érdekelt, a középiskolában én voltam a lány, aki minden eseményt, kirándulást megörökített kis digitális fényképezőgépével.

Emellett nagyon vonzott az épületek fotózása, a minimalista, geometrikus megjelenítése. Ez a szenvedélyem a mai napig fennmaradt, egy sorozatba is belefogtam “Budapest a járdáról” címmel, melyhez a járókelők perspektívájából készítem el a felvételeket, ha egy-egy megragadó épület “alatt” elhaladok. A középiskola után éreztem, hogy nincs visszaút, fejleszteni szeretném a felszerelésemet, 2012-ben megvettem első tükörreflexes fényképezőgépemet.

Portrékat, eseményeket kezdtem el fotózni (kiállításokon, megnyitókon). Időközben felvételt nyertem az iparművészeti egyetem üvegtervező szakára (MOME), ahol egy teljesen új világ nyílt meg előttem a fotózásban. A saját és az évfolyamtársaim alkotásain gyakorolhattam a tárgyfotózást. Az üveg-alkotások megvilágítása, áttetszősége új, ösztönző kihívásokat jelentett, és mire elértem a diplomához, már a társaim (fémműves, kerámiatervező, divattervező) portfóliójába is én készítettem a műtárgy-fotókat.

Üvegtervezőként az üvegen áthaladó fény (szétszóródó, fókuszált, vagy akár színeire bontott) vetületei a falakra, tárgyakra, környezetünkre elválaszthatatlanok a fotós látásmódomtól.